Mostanában időjárás tekintetében nagyon szerencsénk van. Ahol versenyzünk, mindig jó idő van. Történt ez múlt hétvégén is Miskolcon, a Sprint OB-n. Azt mondták a veszprémi sprintről érkezők, hogy otthon nagyon szar idő van, tehát minden okunk meg volt az örömre.
Aztán kézhez kaptuk ezt a pályát:
RouteGadget (klikk)
A hétvége programja a Bakony maraton volt, Bakonybélben. Sokat gondolkodtam, hogy induljak-e rajta, ugyanis a helyszínen a nevezést horror áron mérték, de nem okozta a legnagyobb dilemmát. Hanem, hogy akkor mégis milyen kategóriában. A választék a rövid-, közép- és hosszútáv volt, a maguk 38, 76, 98 kilométereivel. De persze a hosszút kapásból kilőttem, maradt a rövid, és a közép. Végül pedig a rövid mellett döntöttem, ugyanis a közép először nagy kihívásnak tűnt, nehogy már a túlélésért kelljen menni.
Dani persze azt mondta, hogy nem kell minden héten versenyezni, pihenni kell. Ezt persze el is fogadom, igaza van. De ha már ilyen közel adott egy maraton, vétek lett volna kihagyni.
A hétvégére nem volt kérdés, hogy versenyezzek-e. Igazi bőségzavarral kellett szembenéznem, ugyanis egy Villach és Pozsony volt terítéken. Nálam az utóbbi nyert, tehát makákóztam. Ez amolyan szállóigévé vált, ugyan is Anna az oda úton felvázolta, hogy ő már milyen sok mindenkivel makákózott. Igen, egy picit furcsán néztünk rá, hogy ezzel mit is akar mondani, de azért félve reméltük, hogy ő is csak a MAKADO-ra gondol…
Eljött az év első országos bajnokságának az időpontja is. Azt már észrevettem, hogy minden évben a pontbegyűjtővel kezdünk, de ez nem is baj, jó gyorsan magunk mögött kell tudni, ugyanis nem áll közel a szívemhez. Nem szeretem, mert sosem sikerül tökéletesen teljesíteni. Meg a teljesítmény összemérésének ez szerintem nem is egy reális módja. Nem véletlenül nincs világbajnoki szám belőle.
A helyszín Zebegény, a versenyközpont pedig egy jól megkésett majális kellős közepe. Engem egy picit frusztrált a dolog, ugyanis eléggé elnyomva éreztem magunkat egy darabig. Ültünk hárman a büfé asztal mögött, és reménykedtünk, hogy nem minket fognak következőleg fejbe rúgni a labdával, amivel éppen focizni próbáltak a falu bikái.
Aztán szépen beszivárgott a mezőny többi része is, és kezdett már verseny hangulat lenni, de azért kár a hangosításért…
Nem is sokkal később el is lőtték a tömegrajtot, ahol ezzel a feladattal szembesültünk:
Pontbegyűjtő OB - útvonal
Az érettségik után a heti edzéshiányt a CSTSZ és a Pilis Kupa XCO pályabejárása pótolta.
Az előbbi a Hárshegyen. Ez az egyetlen terep, ami nem teljesen ismeretlen számomra. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy edzés keretében bringázhattam itt. És nem is panaszkodom, kifogástalanul jó terep, van ott minden, ami kell, jóféle lankásabb utaktól a szintes, technikás ösvényekig.
Amin igazán meglepődtem az pedig a pálya volt. Anna tervezte, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. A technikás, odafigyelős rész, ami igazából a rövid pálya kiegészítése is volt nem annyira jött be, hibáztam rajta, és nem is keveset. Figyelős rész volt, nekem meg valamiért nem stimmelt a dolog.
CSTSZ pálya
